Péterfi Tibor

Péterfi Tibor
Született	1883. június 22. Dés
Elhunyt	1953. január 13. (69 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Gróf Ilona Julianna (h. 1916–1933)
Foglalkozása	orvos hisztológus
Tisztsége	egyetemi tanár
Iskolái	Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem ( – 1906. január 27., orvostudomány)
Sírhelye	Farkasréti temető (felszámolták)
Sablon • Wikidata • Segítség

Péterfi Tibor (Dés, 1883. június 22. – Budapest, 1953. január 13.) orvos, hisztológus, egyetemi tanár, Péterfi István (1884–1962) újságíró, zenekritikus bátyja.

Kutatásának fő iránya a kísérleti sejttan és szövettan volt, különös tekintettel a sejtek és a szövetek fizikai-kémiai tulajdonságaira.

Életpályája

Péterfi (Rosenfeld) Zsigmond (1845–1917) vasútépítő mérnök, vezérigazgató és Ehrlich Berta (1864–1930) fiaként született zsidó családban. Az 1890-es években szüleivel és két testvérével Kolozsvárra költözött. Középiskolai tanulmányait a Kolozsvári Református Kollégiumban végezte. Kezdetben tanárnak készült; írt elbeszéléseket és költeményeket a kolozsvári és a budapesti Egyetemi Lapokba, az Erő című ifjúsági lapba, az Újság, a Besztercze és a Miskolczi Hírlap című napilapokba. Természettudományi és bölcseleti cikkei jelentek meg az Egyetem című ifjúsági folyóiratban, a Huszadik Században és az Urániában. 1906. január 27-én a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen avatták orvosdoktorrá.

Orvosi oklevelének megszerzése után Apáthy István mellett dolgozott a kolozsvári egyetem zoológiai tanszékén. 1907 szeptemberétől a Budapesti Tudományegyetem I. számú Anatómiai Intézetében Lenhossék Mihály irányítása mellett tevékenykedett, s előbb tanársegéddé választották, majd adjunktusi kinevezést nyert. Az első világháború idején a 2. honvédezred tartalékos főorvosaként frontszolgálatot teljesített. 1916-ban a zsigerek bonctana és szövettana című tárgykörből magántanári képesítést szerzett. Rövid ideig a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen működött, ahol megbízták az anatómiai intézet építésének és berendezésének irányításával (1918). 1919 februárjában a Debreceni Tudományegyetem hívta meg az Anatómiai Tanszékére, azonban a kommünt megelőző zavaros hetekben ennek a meghívásnak nem tudott eleget tenni. Részt vett az őszirózsás forradalomban, s a Tanácsköztársaság fennállása alatt az Országos Egészségügyi Tanács jegyzőjévé választották.

A proletárdiktatúra bukása után megfosztották előadástartási jogától, s Magyarországot elhagyva Prágába költözött, ahol 1919–1920-ban a Prágai Német Egyetemen tartott kurzusokat. Ekkoriban érintkezésbe lépett a jénai Zeiss-művekkel, amelyek érdeklődtek találmánya, a mikromanipulátor iránt. Másfél évi munka után készült el a műszer, melyet sejttani kutatásokhoz használtak. Lehetővé tette a sejttest belsejében zajló elektromos jelenségek mérését és „sejtsebészeti” beavatkozások elvégzését. 1921-ben önálló biológiai laboratóriumi egység vezetésére kapott megbízást a Vilmos Császár Fizikai Kémiai és Elektrokémiai Intézetben. Ezen állását 1934-ig töltötte be. Ekkor el kellett hagynia Németországot, s előbb a Cambridge-i Egyetem Zoológiai Intézetében, majd 1936-tól 1939-ig a koppenhágai biológiai intézetben működött. 1939 tavaszán meghívást kapott az Isztambuli Egyetem Szövettani és Fejlődéstani Intézetéhez. 1944-ben rendes tanárrá és tanszékvezetővé nevezték ki. A második világháborút követően visszatért Magyarországra, de súlyos betegsége miatt munkásságát nem tudta folytatni. Utolsó éveit gyógyintézetben töltötte.

Művei

• Jegyzetek Driesch filozófiájához. (Huszadik Század, 1911, 1.)
• Szövettan. 2 kötet. Budapest, 1909–1911
• Az emberi húgyhólyag izomzata. – Vizsgálatok az izomfibrillumok és az infibrillumok egymáshoz való viszonyáról. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1913)
• Orvosi hivatás és világnézet. (Orvosi Hetilap, 1919, 14.)
• Die mikrochirurgische Methode. Handbuch der biologischen Arbeitsmethoden. Jena, 1923
• Methodik der wissenschaftlichen Biologie. Berlin, Springer, 1928

Díjai, elismerései

• Koronás arany érdemkereszt a vitézségi érem szalagján (1915)
• Ferenc József-rend lovagkeresztje hadiékítménnyel (1917)

Források

• Donáth Tibor (1983. december 11.). „Dr. Péteri Tibor”. Orvosi Hetilap (Magyarország) 124 (50), 3061–3062. o. (Hozzáférés: 2023. január 14.) 
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929.
• Révai nagy lexikona XV. kötet (Ottó–Racine). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1922.  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905.  

További információk

• A magyar társadalom lexikonja. A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, Budapest, 1930.
• Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8